Nyár lévén sok szülőnek problémát okoz a gyerekek elhelyezése és gyakran a nagyszülők azok, akik átvállalják a nyári szünidő egy részét, hogy a szülők nyugodtan dolgozhassanak. Ennek ellenére elég sok helyen olvastam, hogy a szülők bizony nem elégedettek a nagyszülői ténykedéssel, sőt úgy érzik, ellenük nevelik a gyereket.

A szükség azonban nagy úr, de mégis mi lenne a megoldás?

1. Lehet nyári táborba küldeni a gyermeket x összegért, ha több gyermekről van szól y szor x összegért, ami egyáltalán nem elhanyagolható.

2. Lehet kedves babyszittert alkalmazni, de szintén nem olcsó megoldás.

3. Közösködhetünk a többi szülővel, felváltva vigyázunk egymás gyerekére. Ez kicsiknél jól működhet, iskolásoknál már nem olyan egyszerű a helyzet.

Tehát, mégis marad a nagyszülői felügyelet meg az otthoni dirmegés-dörmögés.

Nekem két alapvető problémám szokott lenni a nagyszülői rendszerrel:

1. tévénézés: a nagyszülőknél mindent lehet, ebből következik, hogy tévézni is lehet bármikor és bármit.

2. evés: én az egészséges életmód híve vagyok és ennek megfelelően "etetem" a gyerekeimet, a nagymama  viszont máshogy és másokat főz, továbbá az édességről is teljesen más a véleménye.

Először teljesen kiakadtam a nagyszülők szokásain és csodálattal néztem a férjemet: "jé és te ennek ellenére felnőttél?" A férjem azonban felvilágosított; az ő gyermekkorában a mama és a papa teljesen más nézetet vallottak a gyermeknevelésről, ezért ő most egy kicsit irigykedik is a saját gyerekeire, merthogy neki ebben nem volt része.

Régebben még én is mormicoltam itthon az eltérő nevelési szokásainkon, de aztán a férjem vallomása után átértékeltem a helyzetet.

A nagyszülők egyáltalán nem akarják nevelni az unokáikat, sőt. Ezt a "kellemetlen" feladatot meghagyják nekünk, mivel ők már ezt egyszer, kétszer, többször átélték, megküzdöttek vele és az unokáikat inkább szeretgetni, kényeztetni akarják, nem pedig nevelni. Azért vállalják olyan örömmel az unokákat, mert nincs már felelősségük; nem az ő problémájuk, hogy rossz evő vagy rossz alvó a gyerek, náluk úgyis azt eszik, amit kér és akkor alszik, amikor akar. És most már én is  azt mondom, ez így van jól.

Valószínű, mi sem emlékeznénk olyan szívesen a nagyszülőknél töltött nyarakra, ha nem hagyták volna, hogy azt csináljunk, amit akarunk és nem kényeztettek volna a maguk módján.

Úgyhogy szerintem, az a legjobb, ha hagyjuk a gyerekeinket, hadd élvezzék a nagyszülők kényeztetését, itthon úgyis más szabályok vannak és bármilyen hihetetlen, a gyerekek is tudják ezt. Természetesen szükség van egy-két napra, amíg akklimatizálódnak, aztán minden megy a maga útján.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a nagyszülők tulajdonképpen szívességet tesznek nekünk, és ezért nem piszkálódást várnak el tőlünk, hanem legalább egy köszönömöt. Nagyon sok nagymamát hallottam már a játszótéren arról beszélgetni, hogy itt fáj, ott fáj, de ha jön a kisunoka, hajnalban talpon vannak már, sütnek-főznek és mennek vele szaladgálni. A mi dédink is elmúlt már jócskán 80 éves, mégis ott "rohangál" a lányokkal az udvaron.

Nagyon sok nagyszülő a betegsége vagy a munkája miatt nem tudja vállalni az unokáit, ráadásul elég hamar bekövetkezik az az idő is, amikor már a gyerekek sem szívesen mennek, inkább a saját útjukat szeretnék járni egyedül vagy a barátaikkal.

Tehát kedves anyukák és apukák, inkább legyünk hálásak a szüleinknek, még akkor is, ha átmenetileg "megőrjítik" a gyerekeinket. Gondoljunk arra, hogy mi is egyszer megöregszünk és milyen jó lesz majd felelősség nélkül bandázni az unokáinkkal.