Az első életévben a babának csupán melegségre, sok testi közelségre, gyengédségre, megszólításra, simogatásra, törődésre van szüksége és természetesen kielégítő testi ellátásra táplálás és tisztántartás formájában.
A kisbaba már születésétől fogva lát, hall, érzi a szagokat és az ízeket. A baba sírására a szülőknek mindig reagálni kell, mert a sírás nemcsak éhséget vagy fájdalmat jelezhet, hanem magányosságot vagy unatkozást is kifejezhet.
Úgy négy hónapos korban kezd a kicsi fogni, a megkaparintott tárgyakat a szájához viszi, hogy környezetét kézzel és szájjal is felfedezze. Hat-hét hónaposan a baba hasra fordul, lassanként elkezd kúszni, majd kilenc-tíz hónaposan mászni. Az önálló járást kb. egyéves korban tanulja meg.
Eleinte tehát teljesen kiszolgáltatott. Hat-nyolc hónapos korban tanul meg mozogni, és így csökkenni kezd tehetetlensége. Erőteljes felfedezési vágy támad benne A kisbaba gondolkodási folyamatai is fokozatosan érnek. Nyolc-kilenc hónaposan megtanulja, hogy a személyek vagy tárgyak akkor is léteznek, ha nem látja őket (tárgyállandóság). Ez is fontos fejlődési lépés az általános tehetetlenségből. Korábban a kisbabának ahhoz, hogy jól érezze magát, egészen szoros kapcsolatra volt szüksége szüleivel, hordozni kellett ("karonülő"), hogy a világgal az őt nevelő személy bitonságos karjából ismerkedhessen.
Az alapvető szükségletek: a közelség, a melegség és a védettség.
A baba élete első napjától kezdve tanulja a nyelvet a hallás és a fokozatos utánzás segítségével, és körülbelül egyévesen ki tudja mondani az első szavakat.
Minél erősebb a baba kötődése a szüleihez a beszéd előtti időszakban, annál intenzívebben éli meg majd az idegeneket "idegenként". 8-9 hónaposan fellép az ún. "nyolchónaposok félelme" vagy másképp a "félelem az idegenektől" korszak. Ahogy növekszik a kisbaba nyelvi kifejezőkészsége, úgy tűnik el ez a félelem.
Hét-kilenc hónapos korban kezdi a kicsi felfedezni, hogy az érzéseit meg tudja osztani másokkal és a gesztikulálás, az arcjáték és a szemkontaktus segítségével más dolgokat is kinyilvánít.
A kisbabában fokozatosan kialakul egy kép önmagáról. Növekvő mozgásfejlődésével "mindenhatónak" érzi magát. Képes valamit elérni, s ettől őrülten jónak és nagyszerűnek érzi magát, mintha ő lenne a világ közepe.
A kisbaba kezdetben gyámoltalan, a szüleire utalt lény. Ha sokáig hagyjuk éhezni vagy hosszasan fáj valamije, esetleg szomorúnak és magányosnak érzi magát, ez elbizonytalanító megrázkódtatásokhoz vezethet. Ezután már nehezen lesz képes bizalmat kialakítani. Ez a megrendült bizalom az önmagába vetett bizalom fejlődését is károsítja, ami agresszív magatartás zavarokhoz vezethet.
Utolsó kommentek