... és mese és mondóka, amíg egy buszmegállóban várunk arra, hogy elálljon az eső.
Az első gyermekem születése után néhány hónappal nagyon elkapott bennünket egy nyári zápor, ráadásul csak néhány napja költöztünk a városba és fogalmam sem volt, mit csináljak. Bár az igazsághoz hozzátartozik, nem is nagyon gondolkodtam, csak rohantam haza, hogy minél előbb száraz helyre érjek a babakocsival.
Azóta viszont sokat fejlődtem, bizonyítja ezt a ma reggeli történet is:
Ma reggel fontos hivatali ügyet kellett elintéznem, mégpedig hajnali 8 órakor, ahova a kicsi lányomat is muszáj volt magammal vinnem. Ez nem jelentett problémát, igaz, kicsit nyűgösködött, de közben kártyáztunk meg beszélgettem vele, úgyhogy elég jól megoldottuk a helyzetet.
Utána viszont jött a vészhelyzet. Ugyanis, épp, hogy kiléptünk az épületből, elkezdett csöpögni az eső, néhány pillanat múlva pedig szakadt, mintha dézsából öntötték volna. Mi pedig ott álltunk, akarom mondani, szaladtunk, de mivel nem igazán voltunk esőhöz öltözve, kénytelen voltam pótmegoldáshoz folyamodni. Tőlünk nem messze megláttam egy buszmegállót és oda kucorodtunk be, amíg elállt az eső.
És hogy mit lehet csinálni zuhogó esőben egy buszmegállóban egy türelmetlen, nyügős 3 éves gyermekkel, ahol még pad sincs, ahova leülhetnénk?
Szerencsére vittünk magunkkal egy közepes hosszúságú mesét tartalmazó mesekönyvet. Először azzal múlattuk az időt guggolva, térdelve, ahogy épp sikerült. Aztán jöttek az esővel kapcsolatos dalok, mondókák. Íme néhány belőlük:
Ess, eső, ess,
holnap délig ess,
zab szaporodjék, búza bokrosodjék,
az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka,
még annál is hosszabb, mint a Duna hossza.
Mivel egy kicsit lehűlt az idő, megmozgattuk magunkat:
Esik az eső,
(az ujjak mozgatása)
Hajlik a vessző,
(magastartás, törzsdöntés)
Haragszik a katona.
Mert megázik a lova.
(lovagló mozdulat)
Ne haragudj, katona,
(a kezek forgatása)
Majd kisüt a napocska,
(karkörzés)
Majd játszhatunk alatta,
Megszárad a lovacska.
(lovagló mozdulat).
Gomba, gomba, gomba
(az öklök ütögetése)
Nincsen semmi gondja.
(a kezek forgatása)
Ha az eső esik rája,
(az ujjak mozgatása)
Nagyra nő a karimája.
(karkörzés a fej felett)
Az esőt csak neveti,
(a szájra mutatás)
Van kalapja, teheti.
(a fej ütögetése)
Végül egy utolsó dal, amit a napocska is talán meghallott, mert perceken belül kisütött és folytathattuk utunkat.
Süss fel nap, fényes nap,
(hívó mozdulatok)
Kertek alatt a ludaim megfagynak.
(a karokkal kör rajzolása)
Na, így is meg lehet oldani egy "vizes" helyzetet. Hazafelé pedig az összes létező pocsolyát meglátogattuk. Kicsi lányom nem is értette, hogy került a tócsa a lift közepére, vajon hogy ...?
Ha esetleg valaki most azon morfondírozik, mit gondolhattak rólunk, akik látták, hogy a buszmegállóban ugrabugrálunk, megnyugtatom, senki nem szereti nézni, ha egy gyereket bántanak, üvöltenek vele, esetleg a szakadó esőben maguk után cibálják. A mi "produkciónk" viszont biztos mosolyt csalt az arcukra; és nem utolsósorban a kislányom nagyon élvezte. (Egyébként mi rengeteg szerepjátékot játszunk lent a házak között, a füves részen, ahol mindkét oldalról erkélyek vannak és szabadon kukucskálhat mindenki, innen szereztem a rutinom.)
Utolsó kommentek