Biztosan sok kisgyermekes szülőnek ismerős az a helyzet, amikor motorral (biciklivel, rollerrel) indulunk el a játszótérre, aztán hazafelé már cipelhetjük nemcsak gyermekünket, hanem a közlekedési eszközt is. Ráadásul közben még azt hallgathatjuk, hogy csemeténk ott és rögtön éhen-szomjan fog halni. Vajon engedjünk a nyafogásnak vagy inkább a spártai szigort alkalmazzuk?
Amennyire fontos, hogy az újszülött sírására minél előbb válaszoljunk, legalább annyira fontos, hogy óvodáskorban fokozatosan sajátítsa el gyermekünk az önuralmat, türelmet és kitartást, képes legyen vágyainak kielégítését kis időre elhalasztani. Ez a képesség ad neki erőt azokhoz a feladatokhoz, amelyek nem nyújtanak azonnal sikerélményt - ez is szükséges a zökkenőmentes iskolakezdéshez.
A megfelelő szokások kialakítása nagy segítséget tud nyújtani a fenti képességek elsajátításához:
- Járjunk rendszeresen kirándulni. A természetben észrevétlenül edződik kitartásunk, erőnlétünk.
- Ne vásároljunk úton-útfélen ennivalót. Az öt főétkezés mellett nem éhezik meg csemeténk annyira, hogy ne bírná ki hazáig, a következő tartalmas, egészséges étkezésig. Esetleg feldarabolt gyümölcsöt vihetünk magunkkal.
- Vízzel, gyümölcsteával csillapítsuk szomjunkat.
- Hosszabb útra vigyünk magunkal kis műanyag palackban innivalót, így útközben nem kell édes, szénsavas italt vennünk.
- Ne végezzünk el semmit gyermekünk helyett, amire már önállóan is képes. Az elhúzódó öltözködés, rendrakás miatt rövidülhet a játékra vagy mesére fordítható idő. Tapasztalatom szerint a gyermekek sokkal hamarabb szeretnének önállóak lenni, mint azt szüleik gondolják, ezért csak az elején fog fennakadást okozni a gyakorlatlan kis kezek munkája.
Utolsó kommentek