Jó hír: a gyermekeknek egészséges és boldog szülőkre van szükségük. Vannak szülők, akik teljesen feláldozzák magukat a gyermekeikért. Az állandó készenléttől, a saját dolgainak az elhalasztásától azonban a szülő hamar elfárad, könnyen megbetegszik.
Nekik ajánlom Biddulp, ausztrál pszichológus nézetét a szülő három egyszerű kötelességéről:
- Önmagáról gondoskodni
- Társával törődni
- Gyermekéről gondoskodni
A sorrend fontos, szempontjai nem önzőek. Hiszen, ha odafigyelünk magunkra, ettől boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak leszünk - ilyenkor önszántunkból adakozunk és ettől jól érezzük magunkat.
Egyes természeti népeknél teljesen egyértelmű, hogy a gyermekek nevelése nemcsak a szüleiké, hanem az egész közösségé, ahol élnek. Nem így a mi társadalmunkban, ahol "kötelező" szuperszülővé válni és egyedül kielégíteni a gyermekek étkezésére, ruházkodására, tanítására, tisztálkodására és nem utolsósorban szeretetre, gyengédségre vonatkozó összes igényét. Ha anyuka otthon marad, túlságosan unatkozhat és felnőtt társaságra vágyik. Ha visszamegy dolgozni, pénzt keresni, akkor a család hiányozhat, miközben versenyt szalad az idővel. Nem csoda, ha sok szülő állandóan kimerült, ingerlékeny és az egészsége sem a legjobb.
Bezzeg nagyanyáink idejében mennyivel mássabb volt a helyzet. A több generáció együttélése sok mindenen átsegítette a kisgyerekes szülőket. A mindennapok során az idősebbektől megtanulták gondozni gyermeküket; ha beteg lett a kicsi, nem maradtak egyedül a gondjukkal, nem kellett azon aggódni, hogy "jaj, istenem, ki főzi meg ma az ebédet?", mindig volt valaki, aki átvette a gyermeket, ha anyuka elfáradt.
Ma ez nem "trendi". A tökéletes anya talpig sminkben, a legújabb divat szerinti ruciban lazán az asztalra rittyenti a háromfogásos ebédet, miközben "természetesen" neveli, okos dolgokra tanítja a körülötte lebzselő kicsi gyermekeit. Ha anyuka esetleg mégis panaszkodik holmi fáradtságra és nemalvásra hivatkozva, rögtön magkapja, hogy ne nyavalyogjon, hiszen sosem volt még ilyen jó dolga: nem kell reggel munkába rohannia, hülye főnökök utasítgatásaira ugrálni, "csak" a gyerekekkel játszani, sétálgatni, hát mi kell még?
Pihenés, pihenés, pihenés ... és hogy megtanuljunk önmagunkkal is törődni, különben képtelenek leszünk ellátni a szülői feladatokat.
A gyermekeknek akkor tudunk adni és ők is akkor érzik jól magukat a társaságunkban, ha egészségesek és kipihentek vagyunk. Fáradtan, betegen, túlterhelten csak nyűgnek érezzük a gyermeket, aki nem hagy élni bennünket. Ez az állapot azonban veszélyes a gyermek biztonságára nézve, mert az ilyen családban élő gyermek "labilis" lesz és "neveletlen". Mert az alapigényei kielégítetlenek és ő ezt kompenzálja a "neveletlen" viselkedésével.
Csak harmonikus családban kaphatja meg a gyermek legkönnyebben azt, amire az életben a legnagyobb szüksége lesz: a biztonságérzetet.
Ebben pedig 3 dolog segíti:
- a szeretet
- a határok megmutatása
- és a következetesség.
Utolsó kommentek